Méhlepény Tál

A méhlepénytál ötlete az egyik legkedvesebb barátnőm szülésén fogant meg. Fantasztikus élmény volt, teljesen megváltoztatott. Egyszerre volt felemelő és ijesztő látni, mekkora erőt hívnak elő magukból ilyenkor a nők. Hosszan tudnék mesélni erről az erőről, arról, ahogy láttam és átéltem – igaz, csak kívülről, mert én még nem szültem.
A szülés háborítatlan volt, és minden úgy volt tökéletes, ahogy volt; a most következő történettel semmit sem szeretnék kritizálni. A baba és az édesanyja méhlepénye először egy nejlonzacskóba került: az első gyermeküket nem szülhették meg a saját otthonukban, ezért a méhlepénynek velük együtt kellett hazautaznia. Le kellett tehát fagyasztani, hogy később rituálisan felhasználhassák. Ott és akkor ez így volt rendben, de amikor a bábák a zacskóra fektették a méhlepényt, átvillant rajtam a kép: tudnék ehhez méltó tárgyat készíteni. Számomra ez tiszta és erős hívás.
A méhlepény az első otthonunk, az első, amit az édesanyánkkal közösen hozunk létre. Sokféle hagyomány és felhasználási mód kötődik hozzá, mindig rituális keretek között. Miért ne lehetne méltó helye rögtön, amint megszületik, ugyanúgy, mint a babának?
Szeretem ezt a nyers, vad erőt, amely bennünk, Nőkben él. Megtiszteltetés, hogy átélhettem ezt, remélem, még sokszor átélem, és azt kívánom, hogy mindenkinek megadasson. Hálás vagyok, ha mások méltónak találják a tárgyat, amelyet készítettem, arra, hogy segítse őket azokban a pillanatokban, amikor a világ egyik legszebb, legvadabb, legősibb és legtermészetesebb dolgát teszik: szülnek.

Minden darab egyedi, ezért amit megrendelsz, kicsit eltérhet attól, amit a képeken látsz.